Hogyan jött létre köztem és a kommunikáció között a kapcsolat?
Konkrétan letarolt a kommunikáció; megadtam neki magamat: Anyukám és a magyar tanárnőm beszélt rá a jelentkezésre. Valójában ők a Szóval Győzni nyertesei, elérték a céljukat a kommunikáció eszközeinek köszönhetően, beneveztem a bajnokságra. (nevetés)
Mit adott nekem a verseny?
Plusz kilókat a sok pogácsa és süti által, fogó golyóstollakat, egy gumikacsát és szinte napi bejárást a Hiemer-ház Moskovszky termébe. A viccet félretéve; megtanítottak minket többek között arra, hogyan viselkedjünk állásinterjú közben, hogyan írjunk valami ütőset, hogyan hangsúlyozzunk. Csupa „haszontalan”, az „életben felesleges” dolgokra, már ha értitek, hogy mire gondolok.
Győztem Szóval 2019-ben?
Nem. Legalábbis ahogy én gondolok most rá, abban az értelemben nem. Úgy „csak” Szóval Tetszettem. Valahogy így tudnám megfogalmazni a különdíjas fogalmát, azt hiszem. (fejtörés)
A verseny után elfelejtkeztek rólunk, döntősökről?
Székesfehérváron vagyunk. Hahó! Ez nem az a hely! Most is együtt dolgozunk több projekten is, tréningeken veszünk részt. Ez a Szóval Győzni After, mondjuk. (mosolygás) A verseny óta készítettem már interjút Járai Márkkal, de voltam olyan konferencián is narrálni, ahol rajtam kívül gyakorlatilag mindenki doktori címmel rendelkezett. (elpirulás)
Meg tudtam volna írni ezt az interjút a Szóval Győzni nélkül?
Ezt semmiképpen, mert nyilvánvalóan nem tudtam volna ezt témának választani. A szakmai oldalt tekintve szintén nem a válaszom; nagyon sokat tanultam a bajnokság alatt.
Szeretnék szóval győzni 2020-ban?
Mi az hogy?! A nyeremény a Ti jelentkezésetek ugye?! (kacsintás)
Csüri Fanni